Isten maszkjai Luther éppen 500 évvel ezelőtti wormsi parrhesiájának (bátor
kiállásának) hamleti tétje volt: lenni vagy nem lenni. Lehetséges-e a
lelkiismeretnek engedve kiáltani a felismert igazság ügyében, ha a világ
ostobának tartja ezt a magatartást? Luther a különféle maszkokban rejtőző, ám
paradox módon önmagát így kinyilatkoztató Isten bohócának nevezte magát.
Létbátorság és szenvedélyes Istenszerelem kellett ahhoz, hogy vállalja annak
kockázatát, hogy az evangélium áttöri-e a reá rakódott emberi hagyomány kőkemény
talaját. Luther fellépése korszakváltást eredményezett, s Európa szellemi
térképét viharsebesen átrajzolta. Merész, plebejus (olykor blaszfém) képei,
sziporkázó paradoxonjai ötszáz év után is találóak, képesek megmozgatni a 21.
század emberének hitét és gondolkodását. A könyv tizenöt fejezetben tekinti át
az életmű egy-egy szeletét, amelyekhez - formabontó módon - tizenöt exkurzus
társul: a nem lelkész szerző igehirdetései. Luther teológus volt, aki minden
embert jó vagy rossz teológusnak tekintett. A teológia az egyház tudománya, de
az egyház ma sem lehet szubkultúra; a világ felé van küldetése. A lutheri
teológia fényében született prédikációk a világnak is üzenő egyházi kontextusba
kívánták visszahelyezni az életművet. Amikor a szerző 2004-ben Princetonban az
amerikai Luther-kutatást tanulmányozva Isten maszkjaival kezdett foglalkozni,
senki sem sejthette, mily aktualitást nyer a téma alig másfél évtizeden belül.
FABINY TIBOR (1955-) irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem
professzora, ahol 16. századi angol irodalomtörténetet oktat. Kutatási területe:
Shakespeare, a Biblia hatástörténete, az irodalom és a teológia kapcsolata.
Luther írásait irodalmár teológusként közelíti meg: a szövegre, annak
olvasására, értelmezésére és az életmű drámai jellegére figyel. A Hermeneutikai
Füzetek sorozat szerkesztője.