Belvárosi fergeteg A belvárosi fergetegben nagy a csend, ahogy zajong a város,
és úgy üres, hogy teli van emberekkel. De a naplementében több lett az idegen,
odakinn, a csendben. A semmi sem üres, csak hallgatag. Az arcok az úton
homályosak, mind hidegek, hisz viaszból vannak, s nem mosolyognak. És szerelmek
erőlködnek a naplementében, és megbújva simulnak házak falához, s csak a vers
üvölt az égbe, hogy hallják, hogy meghallják, mennyivel szebb lehet az élet...
Egy verseskötet az élet démonjaival, hogy hallják, hogy érezzék az életet, kik
csak fásultan leélik azt...