A szembenézés hiánya Közel három évtizeddel a magyarországi rendszerváltás után
a pártállami múlt feltárása továbbra is a politikai elit és a társadalom egyik
legsúlyosabb adósságának számít. A ?társadalmi katarzis? elmaradásáért azonban
csak részben okolható a politikai és gazdasági átmenet békés, konszenzuális
jellege: a harmadik magyar köztársaság mindenkori hatalmi elitjének így is
módjában állt volna szembenézni a múlttal, biztosítani a pártállami iratok
nyilvánosságát, és megnevezni a felelősöket. A probléma azonban rendre a változó
hatalmi érdekek és a kicsinyes politikai játszmák fogságába került, s így a
társadalmi megtisztulás folyamata helyett a kérdés elsikkadt az egyre-másra
kirobbanó közéleti botrányok és az azt követő perek sűrűjében. Ungváry Krisztián
új kötete arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az információs kárpótlás, az
átvilágítás és a kommunista bűnök felelősségre vonása kapcsán kialakuló
elképzelések 1989 és 2017 közötti történetét, majd egyfajta illusztráció gyanánt
néhány konkrét esettanulmányban is igyekszik érzékeltetni azokat a problémákat,
amelyek az iratnyilvánosság részlegessége és az átvilágítás elmaradása okoz
Magyarország közéletében. A szerző célja, hogy bizonyítsa: a mai magyar politika
deficitjei szorosan összefüggnek a múlttal való szembenézés elmaradásával.
Ungváry Krisztián az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2005 és 2008 között
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol
az Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német-magyar-lengyel ügyeiben vett
részt. 2005-ben tagja lett a német elűzések elleni központ tudományos
tanácsának. A Horthy-rendszer mérlege című akadémiai disszertációjával elnyerte
az MTA doktora címet. Érdeklődési területe elsősorban a 20. század politikai és
hadtörténete, illetve az emberek viszonya saját történelmükhöz.