Ezernégyszáznegyvenhat. A várnai vereségből még csak eszmélő Magyarország
tovább sodródik a végső káosz felé. Az egymással hadakozó bárói ligákat,
harácsoló nagyurakat a hét kapitánynak nem sikerült megfékezni, s immár a
nyugati országrészeket is lángba borítják Cillei Ulrik és Habsburg Frigyes
seregei. Északon a cseh Giskra haramiái fosztogatnak, keleten pedig az ifjú
Mohamed szultán gyűjti erőit, hogy végleg leszámoljon a Hunyadi János vezette
keresztény erőkkel. A szűk mozgástérben egyértelművé válik, hogy valakinek meg
kell fékeznie a külső és belső ellenséget, különben menthetetlenül darabokra
szaggatják az országot. Egyetlen ember lenne alkalmas a feladatra, de Hunyadit
ezekben a válságos hónapokban olyan seb kínozza, amit soha nem gyógyíthat be
semmiféle gyógyír. Mégis el kell vállalnia a megmentő szerepét; hadait elsőként
a magyar földeket régóta sanyargató Cillei Ulrik ellen vezeti. Régi barátja,
segítőtársa, Vitéz János tisztában van vele, hogy a szétszabdalt nemzet
egyesítésére a megoldás, hogy a törökellenes harcok hősének át kell vennie a
hatalmat az egész ország felett ? ha kell, fegyverrel. Bán Mór történelmi
regénysorozatának utolsó előtti kötetében Hunyadi Jánost felemelkedésének
csúcsán, immár Magyarország kormányzójaként láthatjuk. Az egységet sikerül ugyan
megteremteni, ám súlyos áron: míg a belső ellenség megfékezése zajlik, keleten a
szultán ? hagyományos címe szerint Isten árnyéka a földön ? hatalmas muszlim
hadsereg szervezésébe kezd, mellyel tervei szerint egész Európát uralma alá
hajtja majd.