Thurzó Gábor egyik legemlékezetesebb és legjelentősebb munkája A szent. A
Szentszék Vizniczei prelátust bízza meg: legyen az advocatus diaboli, az ördög
ügyvédje, Isten szolgája Gregor István szentté avatási perében. Azaz:
ellenőrizze az állítólagos csodákat, amelyek a szent hírében álló, tragikus
sorsú kispap közreműködésére történtek, hallgassa meg Gregor életének tanúit,
csodák és tanúvallomások keresztútján keresse meg az igazságot. A prelátus
ellentmondásokat fedez fel Gregor ifjúkori naplója és lelki vezetője, a József
társasági Erdélyi atya életrajza, az Erdélyi által felvett tanúvallomások
között. Megérti, hogy Erdélyi atya a szerencsétlen kispap szenvedésének tüzén
süti a maga szerencséjét, hogy a József Társaságnak szentre van szüksége,
megérti, hogy a rendszer is igényt tart az engedelmesség és a szenvedés
szentjére, hiszen a szovjetunióbeli első nagy vereségek esztendejében vagyunk.
És Vizniczei nem Gregor szentté avatási perének, hanem egy történelmi pernek
lesz az advocatus diabolija: bukása őt emeli a regény főhősévé, és Erdélyi atya
áldozata, a szerencsétlen Gregor már csak ürügye a történetnek. Noha nem nehéz
felismerni Kaszap István tragikus sorsának elemeit a regényben, A szent mégsem
kulcsregény. Az író jóval többre vállalkozott annál, hogy kimondja az igazságot
a régi, irattárba került szentté avatási perben: nem egy ember, hanem a
történelem igazságát nyomozta, és egy szentté avatási per helyett a múlt perét
írta meg, melyben mindenki, hívő és nem hívő egyaránt érdekelt.