Díva születik - Maria Callas titkos élete MARIA CALLAS (1923-77) minden idők
legnagyobb operadívája volt. Annak ellenére, hogy karrierjét egyetlen primadonna
sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz
Onászisszal folytatott heves kapcsolata - a férfi összetörte a szívét, amikor
elhagyta Jacqueline Kennedyért. Ám igazi érzéseiről keveset tudunk. New York és
Görögország között nevelkedett, érzelmileg bántalmazó édesanyja kényszerítette
éneklésre, és a nemzetközi karrier érdekében hátrahagyta családját. A királyi
udvarok és a hollywoodi sztárok által ünnepelt Callas megharcolt a szexizmussal,
hogy feljusson a csúcsra, de volt egyvalami, amire vágyott, ám soha nem lehetett
az övé: a boldog magánélet. A Díva születik című könyvben Lyndsy Spence
bestselleríró eddig nem látott dokumentumokból merít, hogy feltárja egy igazi
ikon kendőzetlen, tragikus történetét. Részlet a könyvből: Maria a Norma
nyitányán Nicola Rossi-Lemeni és Giulietta Simionato mellett énekelt; a
kritikusok a Simionatóval közös Mira, o Norma című duettjéről azt írták, hogy ez
olyasmi, amiről még az unokáinknak is mesélhetünk. Megjelenése váltotta ki
azonban a legtöbb sajtóvisszhangot. Vékony, mint egy gally és gyönyörű abban a
tragikus maszkban - amit a belső derű árnyal. Jelenléte és stílusa is van. A
Traviatában Tito Gobbival énekelt, és a Biki tervezte jelmezeket viselte; a
vörös masni a báli ruháján remekül ment Elizabeth Arden rúzsának árnyalatához. A
Lammermoori Lucia elsöprő sikert aratott, és huszonkétszer tapsolták vissza. A
Chicago Tribune ezt írta: Valóságos tapslavina szabadult el, az éljenzés
fokozatosan lett egyre hangosabb, majd álló ováció következett, és a széksorok
közötti folyosók megteltek emberekkel, akik a lehető legközelebb igyekeztek
tolakodni a színpadhoz. Az egyik ilyen megszállott rajongó Bagarozy volt.
Emlékeztette 1947-es szerződésükre, és százezer dollár kifizetetlen jutalékot
követelt. Rossi-Lemeni azt tanácsolta Mariának, hogy egyezzen meg Bagarozyval;
árménykodásának ugyanis ő is áldozatul esett New Yorkban, és négyezer dollárt
fizetett a szerződésük felbontásáért. Titta javaslatára Callas nemet mondott,
mivel Bagarozy nem látta el ügynöki feladatait. Áldozatot kíván elviselni mások
és saját magunk ostobaságát, mert sajnos mindannyian lehetünk ostobák, mondta
Maria, fiatalkorában elkövetett hibáira gondolva. Bagarozynak adott válasza
azonban naivitást tükrözött, különösen azután, hogy a férfi New Yorkban pert
indított ellene, és azzal fenyegetőzött, hogy szerelmes leveleit eladja az
újságoknak. Maria sok szempontból megszenvedte, hogy nem volt saját sajtósa, és
hogy a kérdésekre mindig őszintén válaszolt. Őszintének kell lennem, mondogatta
gyakran, bár ezzel gyakorlatilag engedélyt adott az amerikai sajtónak arra, hogy
manipulálja a szavait. Soha nem udvarolt a sajtónak, és Dorle Soriának kellett
rávennie, hogy köszönőleveleket küldjön, különösen Emily Coleman
zenekritikusnak,* az összes csodálatos dologkért, amit érte tett a Newsweek és a
Theatre Arts lapokban. Tudja, hogy mennyire rajong magáért - nagyon sokat
jelentene neki, ha kapna magától egy saját kezűleg írt levelet. Emellett,
tisztán szakmai szempontból, mivel jövőre visszatér Chicagóba, tudom, hogy nem
akarja őt megbántani.