A guillotine hosszú árnyéka Egy emberi lény az éjszaka kellős közepén. Nem
alszik, de nincs is ébren. Félálomban - vagy féléberen - vergődik. Nincs hová
fordulnia, hogy gyötrődését valamelyest csillapíthassa. Az Isten éppúgy semmibe
veszi a fohászkodását, mint a Démon. És ha odakint nincsenek transzcendens erők,
akkor a szívében is hiába kutat. Az emberi szív, ha minden transzcendenciától
megfosztva magára marad, legfeljebb csak fájni tud. 1828 őszén a fiatal Victor
Hugo átsétált az egykori place de Gréve-en, és szemtanúja volt, amint a hóhér,
kivégzéshez készülve, éppen zsírozza az ott felállított guillotine sínjét. Így
barangol az olvasó is Párizs elbontásra ítélt, majd felszámolt negyedeinek
utcáin, a tömeges kivégzések helyszínein. Földényi F. László nagyvonalú, mégis
precíz iránytűjét követve egyre beljebb hatolunk nemcsak a város sikátoraiba, de
a modernitás kialakulásának labirintusába is. A nyaktiló gyorsaságával tűnnek el
az egykori épületek és negyedek, hogy létrejöhessenek az új sugárutak és új
eszmék, az erőszak lenyomatai, amelyek mögött ma is ott kísért a láthatatlanná
tett múlt. Ennek szellemei között bolyongunk ma is.