Apám óriás lesz Haász János egybefüggő történetté összeálló novellákkal
jelentkezik. Megindító kötete időutazás a folyton velünk lévő múltba, keserédes
időkapszula a kopottas, más szempontból életteli, mobilok és internet nélküli
?80-as évek rakétamászókás, télifagyi ízű világából. Rozsdás hidak és
futballpályák, matchboxok és gombfocik, balatoni vágyálmok, ismerkedés
Edda-koncerten, kisvárosi és budapesti kalandok ? és mindennek középpontjában
egy apa, akit hőssé nagyít a gyermeki emlékezet. Felnövéstörténet, amelynek fő
tétje nem az, milyen felnőtté válunk, hanem hogy miként maradhatunk meg közben
gyereknek. A Telex.hu-ról jól ismert tárcaszerző szövegei különleges gyűjteményt
alkotnak: mint egy régóta vágyott gombfoci-válogatott tagjai. ?...megőrzöm
magamban a város látványát, a körutat, ahonnan eltűntek a sarki kifőzdék, a
Blahát, a Deákot, a földalattit, a városligetet, viszem magammal azt a
megöregedett, összetöpörödött várost, mint régi fotókat, amiket elhalványítanak
az évek, és mindegyik fotón, ahogy a város mindegyik pontján, csak egyetlen kis
részlet marad éles, mintha az a kis részlet abban a pillanatban készült volna,
mintha az élet minden pillanata az a pillanat lenne a város minden pontján, egy
ballonkabátos férfi, aki egy kisfiú kezét fogja.? ?Remek gyulai próza ez, a
viharsarok pazar ízeivel! Pontos, mint Krasznahorkai, nosztalgikus, akár Kiss
László, és finom, mint Kiss Ottó. Haász János megvárta, hogy érett prózaíróként
debütálhasson, és elég távol legyen tőle a gyerekkora, hogy nagyon tudja
szeretni.? - Grecsó Krisztián