Fikció 2. - Az örvény A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy,
ahogyan történtek. Talán eltelt egy másodperc, talán kettő, talán egy sem.
Eldördült az ágyú, megrepedt a hegy. Gerlóczy Márton többkötetes
identitásthrillerének második része ott folytatódik, ahol az első véget ért. A
DNS-eredmény megérkezett a szicíliai kisváros csöndes sikátorába, a családregény
szereplői szétszéledtek, és a történet helyén elindul a lefelé szívó gyors,
forgó mozgás. Az aparegény apa nélkül marad. A Fikció második része utazás a
tudat mélyére, kényszerleszállások, vulkánkitörések és frontális ütközések
örvénylése egy családtörténetben önmagát kereső ember identitása körül. Ötödik
napja nem tudtam, ki az apám. December 26-án ágyúdörrenésre ébredtem. Hallottam,
ahogy a galamb felröppen a helyéről. Nem nyitottam ki a szememet. Láttam, ahogy
a házak fölé repül és körülnéz. A Via Santiglián föl-le cikázott a dörrenés
visszhangja, mintha vödrökkel rohangálnának a sciclitanók tüzet oltani. Sorra
csapódtak ki a spaletták, az egyik teraszról csipás szemű szobakutya ugatta a
kolostort, ahonnan fehér füstöt fújt a város fölé a szél. A magasból, ahonnan
lenézve Scicli összenő a sziklákkal, és mint egy barokk tükör, sárgán ragyog a
reggeli fényben, láttam, hogy a távolban szürke karfiolfelhő emelkedik a
horizont fölé. Az Etna! A DNS! A robbanás, gondoltam, és kinyitottam a szemem.