Luther éppen 500 évvel ezelőtti wormsi parrhesiájának (bátor kiállásának)
hamleti tétje volt: lenni vagy nem lenni. Lehetséges-e a lelkiismeretnek engedve
kiáltani a felismert igazság ügyében, ha a világ ostobának tartja ezt a
magatartást? Luther a különféle maszkokban rejtőző, ám paradox módon önmagát így
kinyilatkoztató Isten bohócának nevezte magát. Létbátorság és szenvedélyes
Istenszerelem kellett ahhoz, hogy vállalja annak kockázatát, hogy az evangélium
áttöri-e a reá rakódott emberi hagyomány kőkemény talaját. Luther fellépése
korszakváltást eredményezett, s Európa szellemi térképét viharsebesen
átrajzolta. Merész, plebejus (olykor blaszfém) képei, sziporkázó paradoxonjai
ötszáz év után is találóak, képesek megmozgatni a 21. század emberének hitét és
gondolkodását. A könyv tizenöt fejezetben tekinti át az életmű egy-egy szeletét,
amelyekhez - formabontó módon - tizenöt exkurzus társul: a nem lelkész szerző
igehirdetései. Luther teológus volt, aki minden embert jó vagy rossz teológusnak
tekintett. A teológia az egyház tudománya, de az egyház ma sem lehet
szubkultúra; a világ felé van küldetése. A lutheri teológia fényében született
prédikációk a világnak is üzenő egyházi kontextusba kívánták visszahelyezni az
életművet. Amikor a szerző 2004-ben Princetonban az amerikai Luther-kutatást
tanulmányozva Isten maszkjaival kezdett foglalkozni, senki sem sejthette, mily
aktualitást nyer a téma alig másfél évtizeden belül. FABINY TIBOR (1955-)
irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, ahol 16.
századi angol irodalomtörténetet oktat. Kutatási területe: Shakespeare, a Biblia
hatástörténete, az irodalom és a teológia kapcsolata. Luther írásait irodalmár
teológusként közelíti meg: a szövegre, annak olvasására, értelmezésére és az
életmű drámai jellegére figyel. A Hermeneutikai Füzetek sorozat szerkesztője.