Vidd el a gyászom Szóval épp főztem, nagy fazékban. És egyszer csak odagördül
egy tank. Megáll úgy öt méterre az ablakomtól, a szemben lévő ház mellett. És
ennek a tanknak a felső része - hogy is hívják, lövegtorony? - elkezd körözni.
Katona dugja ki belőle a fejét, és néz. Engem néz. Én állok, mint akit
megbűvöltek. Érti, ugye, a konyhaablakom a ház frontján van, mindig is így
szerettem - az ember főzés közben nézheti az utcát. És ott most egy tankot
láttam, forgó lövegtoronnyal. A történetekből megannyi szörnyű és egyben
megdöbbentő dolgot tudhatunk meg az emberről és az életünkről, ami mind ez idáig
rejtve maradt, most pedig hirtelen, egy varázsütésre a felszínre tört. Milyen
törékeny is az ember embersége, milyen szégyenletesen, ijesztően törékeny.
Szvetlana Alekszijevics A könyv döbbenetes történeteket és emberi sorsokat mutat
be. Tragédiákat, az ukrán nép útját az értetlenségtől és sértettségtől az ádáz
dühig... Ez egy seb, amely már soha nem heged be. Hogyan éljünk együtt vele? Mi
a helyzet a reménnyel? Örökre elhagyott minket? És mit tehetünk, ha egyáltalán
nincs esélyünk változtatni a dolgokon? Dmitrij Muratov Az én fiatal barátnőm
szép. Okos. Művelt. Sok nyelven beszél. Nagyszerű jellem. Négy gyermek anyja. És
írt egy könyvet, amelyet senki nem írhatott volna meg rajta kívül... Ljudmila
Ulickaja