Mándy Iván az 1940-es évek elején-közepén keletkezett korai regényei már teljes
értékű részei a később inkább a novellisztika, a ciklikus prózai kisformák felé
mozduló életműnek. A csőszház és az Egy festő ifjúsága is - noha más a
cselekményidejük, más az elsősorban remélt olvasótáboruk, más a miliőjük és a
stílusuk - rávallanak Mándyra (az első kisregény még a finoman rejtett, lírai
önéletrajziságával is). Kötődni egy kisvilághoz és kiszakadni belőle: ez az a
kettősség, melyet az álom- és filmszerűen ábrázolt pesti tér művésze és Barabás
Miklós, a nagy festőművésznek ígérkező gyerek-és fiatalember is megél.
Mindkettejüknek - és közegük, környezetük más alakjainak is - a hűség, a
szeretet, a távlatok nyitotta (nem is mindig nagy) kérdésekre kell feleletet
találni.