A gazdaságilag fejlett társadalmak az egész életen át tartó tanulás
paradigmáját mára elfogadni látszanak. Egyre határozottabban körvonalazódó
jövőkép a tanuló társadalomé, mely alapjának tekinti az életkortól, lakóhelytől,
iskolázottságtól független felnőttkori tanulást. Ha valóban minden életkori
csoport számára hozzáférhető tanulási lehetőségekről beszélünk, akkor
elhanyagolhatatlan mindennek tudományos-szakmai háttere is. Ma már túlhaladott
az a felfogás, mi szerint az iskola (a gyermek- és ifjúkor) a felkészülés
időszaka, melyet a munkatevékenység mint a hasznosítás időszaka (felnőttkor)
követ. A technikai fejlődés életünk során számos tanulási folyamatot generál,
melyeknek természetesen csak töredéke kapcsolható iskolapadhoz. Ha elfogadjuk,
hogy a tanulás nem fejeződik be gyermekkorban, hanem felnőtt, sőt időskorban is
folytatódik, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a nevelés tudománya is több
területre oszlik: a pedagógia a gyermekek nevelésének elméleti és gyakorlati
kérdéseivel foglalkozik, az andragógia a felnőttoktatás, a gerontológia
(gerontokrácia) pedig az idős oktatás tudománya. Kötetünk az iskolarendszerű
felnőttoktatás sajátos világával foglalkozik, és célja, hogy megismertesse az
olvasót a felnőttek iskolarendszerének sajátos világával, aktuális társadalmi
kérdéseivel. Bár kitekintünk az iskolarendszer mindhárom szintjére, elsősorban
az alapfokú iskolarendszerű felnőttoktatás helyzetét és problémáit tárgyaljuk
részletesen, hogy felhívjuk a figyelmet a fentiekben vázolt problémákra..