Az alkotás és a befogadás állandó jellemzője, összetevője az emberi
tevékenységeknek. A kreativitás (alkotás) megnyilvánulási módja a szokásostól
eltérő (egyéni) teljesítmény. A recepció (befogadás) a mások által létrehozott
ismeretek felhalmozása, mások sikeres megoldásainak megértése és alkalmazása.
Alkotás és befogadás együttesen érvényesül a nyelvi kommunikációban. Az adott
nyelvet a mindenkori beszélők folytonosan alakítják: nagyobbrészt a megismert
minták alapján beszélnek, de gyakran változtatnak, módosítanak e sémákon,
újítanak, az adott helyzethez, a célokhoz és elvárásokhoz igazítják azokat. Ezek
a változtató műveletek, amelyek leggyakrabban nem is tudatosak, alkotás és
befogadás kettősségében történnek, belső motivációk és külső hatások révén. A
jelen könyv alkotás és befogadás együttes kultúra- és közösségképző
megvalósulását a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség 18. század közepén
kezdődő, immár kétszázhetven évnyi modernizációs korszakában tekinti át. A
vizsgált öt fő történeti korszak (i) a nyelvújítás (1770-es évek - 1830-as
évek), (ii) az 1870-es évektől a 20. század kezdetéig, (iii) 1920-tól a 40-es
évek közepéig, (iv) a második világháború végétől 1990-ig, (v) az ezredforduló
kora. A leírás történeti koronként kiterjed a mindennapi nyelvi gyakorlat, a
nyelvtudomány és a szépirodalom és irodalomtörténet nyelvi vonatkozásai
területeire.