Visz a víz A tenger - a bársonyos és tajtékzó, azúr és háborgó mélyszürke -
visszaköszönő téma Hilmi festményein. Dorit Rabinyan is kékkel festi regényének
lapjait, halljuk a víz csobogását, felfekszünk simogató hullámaira, de a
következő oldalon elrettent dühödt csapdosása. A Rámallahból New Yorkba érkezett
palesztin fiú kitartóan ostromolja a művészet csúcsait, amikor életébe berobban
a mindent megváltoztató szerelem. Liat, a tel-avivi zsidó lány a kerítés
túloldaláról jött. Míg otthon 60 km és a közel-keleti politika választaná el
őket egymástól, addig New Yorkban határok nélkül lehet a szerelmük határtalan. A
két fiatal a szerelem mellett a békét is ízlelgeti. Vajon lesz-e, lehet-e
megnyugvás a számukra kimért, ugyan csak zsebkendőnyi, de mégis végtelenül
megosztott földön? A fiú Hebronban nőtt fel, de menekülttáborban is élt a
családjával. Apja ateista, anyja azonban eljutott a vallási bigottságig a
körülötte zajló események hatására. Szülei mint tehetséges művészpalántát
küldték a nyitott városba egy jobb élet reményében. A lány ösztöndíjjal szívja
magába Amerika szabad levegőjét, ahol mi sem természetesebb egy
palesztin-izraeli szerelemnél, ő azonban saját magának is szégyelli bevallani,
hát még a szüleinek és a barátainak. Liat minden perce vívódás és szenvedés,
rémület és értetlenség. Ajtaján két ballonkabátos FBI-ügynök csenget. Kedvenc
kávézójában nyomták fel arab terroristaként azonosítva...