Szerző: Hegedüs Vera Kalligram Kiadó, 2024 Hegedüs Vera kisprózái modern
balladák. Futkos a hideg a hátunkon. Nők vágnak át az erdőn, és olvasóként ránk
hárul a visszaszámlálás feladata: látjuk, hogy egyre kevesebben és kevesebben
vannak. Majd virágként nyílnak a sebek a testeken, és a megváltó nem más, mint
Csöpi, a százötvenkilós nílusi krokodil. A halált pedig itt gyakorolni kell. De
bűn sincs igazán, mert nincs a szó szoros értelemében vett jó és rossz. Bűnhődés
viszont van. Hegedüs Vera novellái mind egy jól elkapott helyzetből épített
mikrovilágok, különállóak, de hasonló a színezetük: valahogy minden kicsit
torzult, összetapadt, szétfolyt. A szürke mezőben vagyunk: nincsenek jók és
rosszak, nyertesek és vesztesek. Tragédia van giccs nélkül, szeretet is akad,
persze mértékkel. De minden valahogy torzultságában emberi, deformáltságában
szent. És a háttérben történik az, ami a mi valóságunk, a mi történelmünk, a mi
jelenünk. Ez elé viszont szürke függönyt húz a Hegedüs-próza. Tüntetőleg nem
beszámol. Itt csak a nyelv beszél. A mindennapjaink háttérként, a homályon átütő
körvonalaikban vannak jelen, hiszen bár mindig azt hisszük ez, de valóban nem ez
a lényeg. A figyelem itt e háttér előtt zajló árnyjátékon van: egy-egy
jellegzetes testtartáson, egy aszimmetrikus párbeszéden vagy épp azon, hogy
merről fúj a szél. Úgy képzeltem, K. helyén régen tenger volt, belőle lépett
színre az élet. A rögök közt találtam néhány hátramaradt miocén csigát.
Sodródtam a gazdátlan mezőkben. Kaszáló mozdulatokat tettem, fülemet a földre
szorítva hallgattam, ahogy a tenger nem találja a helyét az időben. Csak így
vettem tudomást magamról: bénultan és darabjaimban. A kötet adatai: Kötés:
kartonált Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 152 oldal