Erdődy János Háromkirályok szolgája Regény Lully, Purcell és Vivaldi korából
antik (Zeneműkiadó), 1970 427 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú
védőborító kopottas 540.- A barokk Európa zenei életének három óriása,
Jean-Baptiste Lully, Henry Purcell és Antonio Vivaldi vonzáskörében él és
dolgozik Erdődy János új regényének főszereplője, Vettore Zorzi. Velencei
származású hegedűkészítő és muzsikus, a cremonai Amati-műhelyben tanult.
Inasévei után nekivág a világnak. A Napkirály, XIV. Lajos fényes Párizsába
utazik, ahol a szellemi élet két fejedelme Moliére és Lully. Lully éppen akkor
nyitja meg az első párizsi Operaházat, szerződteti színházához a velencei
fiatalembert; Zorzi tanúja és részese a francia opera születésének. Bejut az
Évszázad Asszonyának, Ninon de Lenclos-nak meghitt körébe ? szerelmi és
politikai kalandok között bontakozik ki művészi pályájának első szakasza. Innen
a sors átdobja Londonba, ahol a ?gavallér-király?, II. Károly udvari hegedűse
lesz. Baráti és munkatársi viszonyban van Henry Purcellel ? majd a nagy angol
zeneszerző halála után, már öregedő fejjel, hazautazik Velencébe. Visszavonultan
dolgozik hangszerműhelyének falai közt, és már azt hiszi, hogy élete lezárult,
hogy a zene két királyának szolgálatában átélt esztendők szépsége csak emlék. De
a vénülő mester otthon, szülővárosában találkozik a harmadik nagy alkotóval:
Antonio Vivaldi mellé szegődik. Vivaldi a harmadik ?király?, akinek híve,
barátja és segítője Vettore Zorzi, a ?háromkirályok szolgája?. Már
aggastyánkorban van, de Vivaldit is túléli. S a kilencvenedik évén is túljutott
Vettore Zorzi megtalálja végre a választ az egész életét betöltő kérdésre: mit
jelent mesterré válni? Saját sorsa és a három nagy élet tanulsága adja a
feleletet az örök kérdésre. A ?Háromkirályok szolgája? egy életerős és gazdag,
csillogó és vad európai korszak körképe, és a három nagy művész portrojában
három különböző alkotó-típus jelenik meg. S a fények és árnyékok, kalandok és
vívódások, bukások és sikerek között formálódik egy ember, aki mások mellett és
másokért dolgozik, de mégis megmarad egyéniségnek ? mert nagyokat szolgálva, nem
személyeket szolgál, hanem a művészetet.