Ezt az idézetet a Nathaniel Hawthorne : A skarlátbetű című könyvéből írom, mert
teljesen azonosultam a főszereplő Hester Prynne személyével. És Hester Prynne
talán soha életében nem látszott olyan előkelőnek, mint most, amikor a börtön
kapuján kilépett a tömeg elé. Akik régebben ismerték és azt hittek, hogy most
majd összetörten, a csapás súlya alatt görnyedezve látják viszont, szinte
dermedten bámultak rá. Szépsége még vakítóbban ragyogott és valóságos
dicsfénnyel vette körül a fájdalmat és a gyalázatot.