Szerző: Szuromi Szabolcs Anzelm Szent István Kiadó, 2011 A Katolikus Egyház
kezdettől fogva rendelkezett jogi jellegű szabályokkal. Ezek a szabályok nem
pusztán a Krisztus nevére megkeresztelkedettek közötti viszonyokat rendezték,
hanem elszakíthatatlanok voltak Jézusnak az Isten Országára vonatkozó
tanításától, cselekedeteitől és az általa alapított szentségek
kiszolgáltatásától, különös tekintettel az Oltáriszentség megünneplésére. Ezt
kezdetben főképp szokásjogi normák, később a zsinati és pápai, illetve püspöki
jogalkotás követte, amelyet alapvetően befolyásolt az izraelita szakrális jog,
majd a római jog erőteljes hatása. Az Egyházban tehát a szakrális jelleget
megőrzött, önálló, az egyes államoktól és politikai rendszerektől független
jogalkotói hatalom létezik, mely jogosult saját jogának az alkalmazására és
szankcionálására. Az egyházi jogszabályok összefoglalására az egyháztörténelem
folyamán számos gyűjtemény keletkezett, melyek kezdetben a szokásjogot, a
későbbiekben pedig főképp zsinati kánonokat, pápai ügyleveleket, egyházatyák
által írt szövegrészleteket, bibliai vagy más teológiai írások idézeteit
tartalmaztak. A Corpus iuris canonici-ben található nagymennyiségű, konkrét
esetre hozott és az Egyház történetének különböző időszakaiban megszületett
joganyag alkalmazása számos esetben nehézkessé és bonyolulttá tette a kánoni
jogalkalmazást, valamint többször félreértelmezésekre adott okot. Szent X. Piusz
pápa éppen ezzel az indokkal indította el a kánonjog első kodifikációját 1904.
március 19-én. Az 1917. május 27-én kihirdetett Codex iuris canonici-t, melyet a
II. Vatikáni Zsinat után az 1983. január 25-en kihirdetett új Egyházi
Törvénykönyv követett. A jelen kötet ennek a kikristályosodási folyamatnak egyes
területeit és témait igyekszik bemutatni. A kötet adatai: Formátum: 14x20 Kötés:
puhafedeles Megjelenés éve: 2011 Terjedelem: 234 oldal