Szerző: Bohumil Hrabal Európa Kiadó, 2018 Bohumil Hrabal, aki sokáig az
asztalfióknak írta műveit, a hatvanas évek közepétől szinte egyik napról a
másikra híres író lesz. Írószövetségi tag, állami díjas szerző.
Bevásárlószatyorral hordja haza a honoráriumot, a regényéből Ji?í Menzel által
forgatott Szigorúan ellenőrzött vonatok Oscar-díjat kap. Ennek a
sikertörténetnek azonban 1968. augusztus 21-én megtörik a lendülete, Prágát
megszállják az oroszok. Hrabal a felszámolás alatt álló írók listájára kerül,
kéziratait visszadobják, ráadásul személyes biztonságáért is aggódnia kell. A
Foghíjak a Házimurik és a Vita nuova folytatása. Hrabal narcisztikus öniróniával
taglalja benne emberi gyengéit, kishitűséggel mélyen átitatott írói öntudatát,
saját maga előli szakadatlan menekülését. A bomlásban, a rútban megtalált
szépségideálját. A macskamániáját. Az epeműtétjét, amely után bebeszéli magának,
hogy meg fog halni, de előbb még eszik egy kis töpörtyűs zsíros kenyeret és
leöblíti rozspálinkával - sőt a nyaralójuk melletti erdő odvas fáiban is elrejt
egy-egy üveg piát, hogy magányos biciklitúrái ne legyenek olyan céltalanok. Ez a
nyolcvanas években publikált önéletrajzi trilógia attól kerül különös
fénytörésbe, hogy a szerző a felesége elbeszélői szemszögéből láttatja a
történéseket. Kettős tükröt tart önmagának. az írónak a könyvei az igazi
gyermekei... ő nemcsak az apja, hanem az édesanyukája is ezeknek a
könyvecskéknek, és több is, mint egy anya, mert az ilyen író, és a férjem magára
mutatott, a hasára és aztán a fejére, több mint kilenc hónapig viselős leendő
gyermekével, és mint egy anya, érzi, hogy növekszik benne, hogyan forgolódik,
hogyan rugdalódzik, és aggódik, hogy vajon az a gyermek, az a kicsike nem lesz-e
hülye