Ez a kötet két külön írást tartalmaz. Az első, az Egy jótanuló emlékiratai
életének első 18 évéről szól, meg az akkor kezdődött szenvedélyek későbbi
eseményeiről, a második, a Kis lázadásaim pedig a következő 10-es, 20-as
éveiről, szakmai sikereiről és a Kádár-rendszerrel történt apró ütközéseiről.
Na, és egy újabb szenvedély keletkezik. Azt kívántam, hogy támassza fel a
szüleimet. Persze, nem kívántam lehetetlent, hogy lángcsóva kíséretében jöjjenek
le az égből, nem kívántam, hogy mindenki által látható csodát csináljon az én
kedvemért. Kitaláltam példaképpen egy szerényebb módszert. Hogy szüleimet
elvitték a kórházba távozásom után, megmentették őket, a menekülő magyarok vagy
németek elvitték őket nyugatra. Ott új életet kezdtek, úgy tudták, hogy én nem
élek, és most valahogy kiderült számukra, hogy vagyok, és várom őket. De minden
megoldás érdekelt. A szerző matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 10
évig a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet igazgatója volt. Élete rosszul
indult: szüleit négyévesen, 1945-ben elvesztette, nagyanyja és nagynénje nevelte
fel. Matematikai tehetsége már középiskolás korában kiderült, jól szerepelt az
országos versenyeken.