A replika több jelentéssel is bír: elsősorban válasz, ami párbeszédet
feltételez, a zenében egy dallam megismétlését, a képzőművészetben utánzatot
vagy másolatot jelent. Szergej Tyimofejev verseskötetében a lírai beszéd
folyamatos áramlásának vagyunk tanúi, amelyben a jelen pillanat egyszerre idézi
fel a múltat, ami szervesen velünk él, és vetíti előre a jövőt, amely a
változatlanság nyomasztó hatalmával dacol. A győzelmek, a kudarcok, az öröm és a
fájdalom szorongató keverékében megelevenednek az elmúlt évtizedek és a jelenkor
egymásra rakodó rétegei, a valóság fikcióvá, a fikció pedig valósággá válik.
Csingacsguk, Vadölő és Robin Hood a legközelebbi könyvtárat keresi, gyermekien
dörömböl egy rakéta-sorozatvető, a szerelem legpraktikusabb megvallása pedig egy
jó hagymás gombaragu. Olykor ugyan elvesznek a körvonalak, máskor azonban le
kell porolni a dolgokat, hogy megértsük, mi a helyük és értelmük a világban. A
ráismerés szavak és dolgok helyzetére Tyimofejev lírájának egyik legfontosabb
tapasztalata, ami egyúttal a költészet szakadatlan próbatétele. Hiszen ahogy
mondja, minden egyes új kötet valójában csak egy replika, melyet újabb szerzők
újabb megszólalásai követnek. Szergej Tyimofejev (1970) Lettországban élő orosz
költő, író, médiaművész. Az Orbita nevű ismert rigai csoport alapító tagjaként a
különböző kreatív műfajok és médiumok, így például a szöveg, zene, videó vagy
fotó közötti párbeszéd megteremtését tűzte ki célul. Rendszeres résztvevője
nemzetközi költészeti fesztiváloknak, műveit mások mellett angol, német, olasz,
svéd és ukrán nyelvre fordították. A Replika a harmadik, Lettországban megjelent
verseskötete. A szerző fotóját Maris Morkans készítette.