A termék, amely nem megy tönkre, a kapitalizmus rémálma. Rontja a kereskedelmi
forgalmat. A fogyasztás viszont gazdasági rendszerünk hajtómotorja, s ezért
eldobjuk a régit és javítás helyett újat veszünk ? kivált, mert manapság ez
utóbbi gyakran olcsóbb. Az 1920-as évek izzólámpakartelljét követően sok termék
nem tart már annyi ideig, ameddig erre valójában képes lenne: az izzószálak idő
előtt kiégnek, a tintasugaras nyomtatók chip-vezérlés parancsára beszüntetik a
munkát, és háromévente új számítógépre van szükség, mivel a régi az új operációs
rendszerrel már nem tud lépést tartani. Rendszer van ebben: ?tervezett elavulás?
a neve annak az elvnek, amely az élettartam szándékos megrövidítését elejétől
fogva előirányozza. Ez az elv az olcsó tömeggyártásnak és a pazarló
nyersanyagfelhasználásnak köszönhetően a bőségi társadalom és bálványa, a
gazdasági növekedés tartópillérévé vált. A következmény az egész világot
elárasztó jóléti szemét és az erőforrások elapadása. A könyv olyan izgalmas,
mint egy rémregény, ugyanakkor megalapozottan és inspirálóan meséli el, hogy ki
találta ki ezt az eszközt a konjunktúra fellendítésére és miként válhatott ez
még saját tetteink mozgatórugójává is. A könyv az azonos című dokumentumfilmhez
végzett többéves kutatómunka alapján készült. A dokumentumfilmet a televízióban
(arte, ORF) többször vetítették és megvitatták (többek között a Hart aber fair
című műsorban). JÜRGEN REUSS, 1963, skandináv és német nyelvtudományt, valamint
filozófiát tanult, sok könyvet fordított, néhányat megjelentetett,
szerkesztőként inkább tervezetlen elavulású médiáknál dolgozott és mint
szabadfoglalkozású újságíró, fordító és író Freiburgban él. COSIMA DANNORITZER,
1965-ben Dortmundban született, Skóciában és Angliában filmkészítést tanult.
Filmesként többek között a BBC-nek, a Deutsche Welle-nek és a spanyol TVE
televíziónak dolgozott. Szóban forgó filmjét eddig 21 országba adták el és 11
nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjjal.