Magyarország ?történelme során számos tragédiát szenvedett el. Elég csak a
tatárjárásra, a török megszállásra, a Habsburg rémuralomra, az 1919-es
Tanácsköztársaság véres farsangjára, Trianonra, majd a szovjet fegyverek
árnyékában tobzódó kommunistákra gondolnunk. Ezekben a tragédiákban külön helyet
foglal el a náci megszállás és szörnyszülöttje, a Nyilaskeresztes Párt. A nyilas
mozgalom történetének utolsó szakaszáról sok írás, borzalmat idéző
visszaemlékezés jelent meg. A szerző ebben a művében megpróbál fényt deríteni az
1944. október 15-höz vezető útról Szálasi Ferenc és pártja politikai és
ideológiai előzményeire. Ez a munka éppen ezért azt a célt tűzte maga elé, hogy
a magyarországi fasiszta mozgalmak útját rajzolja meg ? objektíven. Meg kívánja
mutatni azt a társadalmi hátteret, amelyből ezek a szélsőséges mozgalmak
kisarjadtak és elburjánzottak. Megmutatni azokat a külső és belső okokat,
amelyek elősegítették befolyásuk kiszélesedését, majd visszavedlésüket
terrorista gyülevész csoportokká, beteljesítve mindazt a szörnyűséget,
embertelenséget, amelyek mozgalmukban kezdettől fogva nemcsak bennük rejlettek,
hanem lényegüket alkották. Egyben be kívánja mutatni mindebben Szálasi Ferenc
szerepét, családi örökségétől a bitófáig. A könyvben a ?vérnyomon? eljutunk a
?magyar Eichmann? kevésbé ismert történetéhez is. A mű célja nem csak az, hogy
feldidézze a történelmünknek egy gyászos időszakát, hanem be kívánja mutatni a
diktatúrák arculatát is, hogy a tanulságokat levonva, eltorlaszolhassuk az utat
az embertelenség és a terror más, új formában jelentkező áramlatai előtt.