A rablóulti a talonmáriás nevű kártyajátékból alakult ki, és nagyon népszerű
szórakozássá, sőt logikus gondolkozást igénylő elmesporttá fejlődött. Ilyen
kibontakozás csak vitákra bő alkalmat nyújtó, sokrétű játéknál jöhetett létre,
és ezért nagyon is szükséges a rablóulti szabályainak egységes keretben való
feldolgozása. Felburjánzottak olyan vadhajtások is, amelyek nem egyeztethetők
össze sem a játék szellemével, sem a szórakozás jellegével; ráadásul zavaróan
hatnak a gondolkozásra is. Ezeket megemlítem majd, mint feltétlenül
elkerülendőket. A játékosok ötletessége sok új változatot termelt ki, de a
szabálysértésekkel kapcsolatban változatlanul vették át a talonmáriás
renonszabályait. A talomáriásban az osztótól jobbra ülő játékos a felvevő,
bemondása a felvétel, tehát az esetleges szabálysértésekkel okozott kárnál a
károsult személye és a kár nagysága meghatározott adatok. A rablóultiban azonban
a licitálás időszakában még nincsen se felvevő, se felvétel, a felvevői minőség
csupán pünkösdi királyság, a vállalkozás csupán ajánlat. A valóban károsult
játékos személye és az okozott vagy okozhatott kár mértéke ismeretlen tényezők.
A renonszszabályokat tehát ki kell egészíteni új gondolatokkal, új
lehetőségekkel, és a szabályokat a tárgyi igazság szolgálatába kell állítani.