?Valóban ?nem csupán saját magunkért vagyunk a világban, hanem a világnak van
valami szándéka velünk; a világ azért helyezett ide, hogy ami benne van, az
keresztülmehessen rajtunk, és az általunk megváltoztatott alakban kaphassa
vissza. Emberként nem csak saját magunkért létezünk, például az étertestünk
miatt létezünk a világ számára. A világnak azért van szüksége az emberekre, mert
általuk mindig újonnan töltekezik el saját tartalmával. Nem anyag-, hanem
gondolatcsere van a világ és az ember között. A világ átadja kozmikus
gondolatait az ember étertestének, és emberrel áthatott állapotban kapja vissza.
Az ember nem egyedül saját maga miatt, hanem a világ miatt létezik.? Az
előadások összefoglalják az antropozófiai világszemléletet, különös tekintettel
az ember és a kozmosz viszonyára. A megtárgyalt témák nem újak, de az előadásmód
változott. Azt mondhatjuk, hogy Rudolf Steiner korábban a nyilvános előadásokban
?ismeretterjesztő?, szinte elemi iskolás módon beszélt róluk, a tagoknak szóló
előadásokban pedig ?haladó?, középiskolás módon. Most, az 1923-as Karácsonyi
Ülésen megújított Antropozófiai Társaság tagjai előtt ?akadémiai szinten?
tárgyalja ezeket a kérdéseket.