Kojnok Ferenc, amióta csak az eszét tudja, pilóta akar lenni. Az ég ura. De úgy
tűnik, álmát nem válthatja valóra, mert az első világháború után a trianoni
békeszerződés értelmében Magyarországnak nem lehet légiereje, és nem képezhet
pilótákat. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő fiú azonban
nem adja fel tervét, pedig sok más út áll nyitva előtte. Akár sakkbajnok is
lehetne, nagymester, hiszen kivételes tehetsége van a játékhoz. A sors végül
esélyt ad neki. Amikor 1938-ban az első bécsi döntéssel Magyarország visszakapja
a Felvidék nagy részét, Kassán megnyitják a Magyar Királyi Honvéd Repülő
Akadémiát, amelynek egyik legelső növendéke Kojnok Ferenc lehet. Repülős tiszti
avatásán már ott van a felesége, a sudár, borostyánszemű Ágnes, akibe Ferenc
annak idején első látásra beleszeretett, és a kisfia, Misi is. Ő nemcsak apja
sakktehetségét, de a repülés iránti szenvedélyét is örökölte. Ám a történelem
ismét közbeszól. Apának és fiának el kell válnia egymástól, mert Ferencet
1942-ben a keleti frontra vezénylik. A fájdalmas búcsú napján egy kézzel
faragott sakk-készletet ajándékoz Misinek. Rögtön bele is kezdenek egy
játszmába, amelyet még hónapokig folytatnak, mindig levélben írva meg a
következő lépést. Aztán nem érkezik több levél a frontról... A doni katasztrófa
után az otthon maradottak élete fenekestül felfordul. Eltűnt - olvassa Ágnes és
Misi a hivatalos értesítőn. Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát! - áll a
kitelepítést elrendelő fehér lapon. A háború után szinte minden remény elveszik.
A történelem családokat szakít szét, az ország ismét csonka lesz. Elérkezik az
idő, amikor csak a hit segít és a boldog múlt emléke. Amikor már nincs mibe
kapaszkodni, pusztán egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe. Az ígéretbe,
hogy egy napon majd befejezik azt a partit... Bauer Barbara új regényében a
hősöket gyakran dobálja játékszerként a történelem, sorsukat nagyhatalmak harca
irányítja, lelküket ezért csak a hit és a szeretet mentheti meg.