Hogyan és miért akartak beszervezni az ötvenes évek közepén egy kisvárosi
zenetanárnőt? Mivel próbáltak rávenni az együttműködésre egy vidéki
gyermekgyógyászt, és az illető miként igyekezett kibújni ez alól? Milyen
szerepük volt az 1956 utáni megtorlásban az ügynököknek, informátoroknak,
besúgóknak, akik között akadtak olyanok, akiket zsarolással szerveztek be, de
olyanok is, akik önként jelentkeztek, és még kitalációkkal is traktálták a
tartótiszteket, csak hogy jó pontokat szerezzenek? Mi is volt az a bizonyos
K-lakás? És végül mikor, milyen körülmények között és miatt kellett felszámolni
a hosszú évtizedeken át fáradságosan és gondosan építgetett ügynökhálózatot? A
rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évben sokszor törtek ki késhegyig
menő viták, olykor botrányok a kérdés miatt, hogy valóban nyilvánosak-e az
ügynökakták, valóban kutathatók-e a Rákosi- és a Kádár-korszak
állambiztonságának iratai. Bármit gondolnak is a történészek, szakemberek, a
közvélemény szerint a válasz egyértelmű nem. Takács Tibor ezt a nagyközönség
előtt részben még mindig feltáratlan állambiztonsági múltat mutatja be
tudományos igénnyel, ám közérthető formában. Könyvében megvizsgálja, milyen kép
él a köztudatban a politikai rendőrségről és annak tagjairól, szemlélteti,
hogyan épült fel és működött az ügynökhálózat az 1945-tól 1990-ig terjedő
időszakban, és részletes esettanulmányokban, konkrét emberi sorsokon keresztül
hozza közelebb az olvasóhoz a kort és szereplőit.