Részlet: Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt, volt egy rengeteg
nagy erdő. Rengeteg erdőnek kellős közepében egy kicsi kaliba. Abban a kicsi
kalibában lakott egy ember, akinek a tolvajság volt a mestersége. Ennek az
embernek egyetlenegy fia volt, akinek Fiú volt a neve, s mikor halálos ágyába
került, ennek is azt tanácsolta, hogy csak folytassa az ő mesterségit. No, ugyan
rossz mesterség lehet az a tolvajság, mert a fiúra, egy kötő nem sok, annyi sem
maradt az apja után. Eltelt két-három nap, s csak hogy éhen nem halt szegény Fiú
meg az özvegy anyja. Mondja az asszony a fiának: - Hát, fiam, eredj, s menj,
próbálj szerencsét! Elindult Fiú, nagy botot vett a kezébe, s ment, mendegélt az
erdőben. Amint menne, mendegélne, látja, hogy jő szembe vele három diákforma
legény. Meghúzódott egy fa mögött, s várta, míg odaérnek. Mikor a fához értek,
hirtelen eléugrott, s a diákokra kiáltott: - Álljatok meg, s adjatok nekem pénzt
s kenyeret, mert különben halál fiai vagytok! A diákok nagyot kacagtak erre,
hogy csak úgy csengett az erdő a kacagásuktól. Mondja az egyik: - Hát mit
gondolsz, barátom, elbírnál te hármunkkal? Hátha mi verünk meg téged, s nem te
minket?