Mert már az maga vallás, ahogy a magyar ember a szép fehér abrosszal leterített
asztalhoz ül, és áhítattal megeszi azt a jó sárga tyúklevest. (Móricz Zsigmond)
Nyáry Krisztián legújabb könyvében találkozik otthonunk két legőszintébb pontja:
a kamránk és a könyvespolcunk. Az irodalomnak épp olyan ősi témája a
gasztronómia, mint a szerelem. A legjobb magyar írók egy tál étel történetén
keresztül mindent el tudtak mesélni szegénységről és gazdagságról, örömről és
boldogtalanságról. Krúdy és Mikszáth nagyevő hősei, Móricz szegényember-portréi,
Kosztolányi habos süteményt faló nőalakjai vagy éppen József Attila sosem volt
libasültje nem alapanyagokról és főzéstechnikákról, hanem az ember leglényegéről
szólnak. Ez a könyv olyan magyar írókat mutat be, akik az evés, az étkezési
szokások vagy a főzés ábrázolásán keresztül mondtak el valami érvényeset a
világról, Magyarországról vagy az emberi viszonyokról. És persze többségük a
magánéletben is szeretett enni, vagy legalábbis jó ételekről álmodozni. 30 író,
30 történet és kétszer annyi recept - Nyáry Krisztián megszokott stílusában.
Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne
gyalázza senki. (Petőfi Sándor) Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy
ellenkezője: egy csöndes válóper. (Jókai Mór) Ha az asszonyokról firkáltam, míg
azokat szerettem jobban, mért ne írhassak most a konyha produktumairól, mikor
ezekre gondolok szívesebben? (Mikszáth Kálmán) Az étkezés kultusza nemegyszer
felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét. (Krúdy Gyula)