Mi is volt a rendszerváltozás? Színre lépett sokezernyi lelkes és tehetséges,
bátor magyar. Az idő szavát korán meghallva szétnéztünk a tájon, felmértünk
múltat és jövőt, és elindultunk. Ebben a könyvben erről az útról igyekszem
számot adni a magam sajátos szemszögéből, ahogy én jártam végig, a
hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmaiból indulva, 1989-tól kezdve pedig
Antall József, majd Boross Péter miniszterelnök külügyi tanácsadójaként.
Lehetünk-e büszkék erre az útra mi, egykori szereplők? Éppen történetünk
főszereplője, Antall József mondta többször, hogy a politika nem hozhat mindenre
gyógyírt az életben, s különösen nem azonnal. Egyetértett Kossuth híres
mondásával, miszerint a politika a lehetséges művészete ? az élet által éppen
felkínált eszközök ideális alkalmazása. Antall József 1990-től megteremtette a
lehető legnagyobb mozgásteret magának és Magyarországnak a nemzetközi porondon,
nagy választási felhatalmazással. Sokakat aggasztott is a világban és itthon az
a nyílt határozottság, amellyel levezényelte első lépéseinket a teljes és gyors
leválásra a szovjet blokkról, egészen a szuverenitásig, az euroatlanti
integráció felé. Tudta, hogy meglehet, bele fog halni az irdatlan feladatba,
hogy népével átjusson a túlsó partra ? ?az életével fizetett érte?, ahogy mondta
egyszer társaságomban Batthyány Lajosról. Ő mégis 1992. augusztus 20-ai
beszédében Szent Istvánt választotta elődjének. Az évezredes távlatú
országépítőt, a cselekvőt. Azt üzente ezzel: a pusztulás kísértete, 1944?45,
majd a kommunista diktatúra után hirtelen ismét eljött nekünk az emelkedés,
országépítés kora. Antall mindig a teljes teret látta, s gyakran a legmeglepőbb
helyen talált megoldást. Erre is mutatok példákat ebben a könyvben. Mint
főtanácsadója, aki számtalan tárgyaláson ült ott az oldalán, felidézem a
bátorságnak és a képzelőerőnek azokat az eseteit, amik őt az egész közép-európai
rendszerváltozás legnagyobb politikusává, igazi államférfivá avatták. E könyvben
a dokumentumokat kommentárjaim egészítik ki és magyarázzák, sőt kiadatlan
személyes feljegyzéseim is, valamint az évek során írt esszéim és tanulmányaim.
A hangnem ezért gyakran drámai. A nagypolitika terein és szobáiban, mint
világszínpadon, folytatásos drámák játszódnak le. A tragédiákat és komédiákat
testközelből éltem át, szereplőként is, megismerve a többi szereplő
személyiségét, a rendezők szándékait, a díszleteket és a közönséget, s olykor
beleírva a színpadi szövegkönyvekbe is. Így mutatja be új könyvét az 1942-ben
született Kodolányi Gyula, amerikanista, Kossuth- és Prima Primissima díjas
költő és esszéista. Munkásságáért 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a
csillaggal kitüntetést kapta