Paul Ricoeur (1913-2005) a XX. századi filozófia egyik legjelentősebb alakja. A
fenomenológia, a filozófiai hermeneutika, a narratív identitás, a
metaforaelmélet, az irodalom-, s a történelemelmélet terén megkerülhetetlen a
munkássága. Kötetünk azonban nem erre a Ricoeurre koncentrál, hanem a
vallásfilozófusra, aki szerényen elrejtőzik ugyan a ?filozófus vagyok és
protestáns mottója mögött, ám annál nagyobb horderejű gondolatmenetekkel késztet
bennünket további gondolkodásra. Kötetünk három részből áll. A Bevezetésben két
avatott Ricoeur-értelmező, Jeney Éva és Mártonffy Marcell világítja meg a
ricoeuri életművet. Az első rész a bibliai hermeneutikát tárgyaló írásokból
közöl reprezentatív válogatást a ?Vallás, ateizmus, hit című programszerű
tanulmányból indulva ki, amely azt mutatja be, hogy miként lehet számot adni a
hit alapzatán élt élet értelméről úgy, hogy komolyan szembenézünk a Nietzschénél
és Freudnál jelentkező ateista kritikával. A második részbe kerültek azok az
írások, amelyek a Biblia általános hermeneutikáján belül a rossz ?botrányával
foglalkoznak, azzal, hogy hiányzik a vigasztaló összkép, nincs eleve elrendelt
kötelék bűn és büntetés között. A harmadik rész Ricoeur önmagáról szóló
?tanúságtételeit tartalmazza, amelyek ismerete különösen fontos az ő esetében,
akinek egyik középponti eszméje a személyiség narratív azonossága. A kötetünkben
megjelenő írások tehát olyan gondolkodót állítanak elénk, aki a nem vallási
szövegek sajátosságairól - illetve beszéd, nyelv, szöveg, és cselekvés
viszonyáról - kialakított elgondolásait a számos különböző műfajhoz tartozó
bibliai szövegek adekvát megértésére, illetve a két Szövetség egymáshoz való
viszonyának értelmezésére alkalmazza. Vagyis olyan gondolkodót, aki számára a
szövegek vizsgálatának végső tétje a vallási szövegek, legelsősorban a Biblia
szöveg mivoltának, egzisztenciális, illetve teológiai mondanivalójának megértése
s megértetése.