Johannes Scotus Erigena (kb. 810-875) a magas középkor egyik legjelentősebb
gondolkodója, akit Hippoi Ágoston és Canterburyi Anselm között a legnagyobb
latin nyelvű szerzőnek tartanak. Ír származású, nagyszabású spekulatív műveket
írt, és Nagy Károly unokájának, Kopasz Károlynak a védelmét élvezte, de bibliai
szövegek értelmezője, a szabad művészetek tanára, költő és műfordító is volt. Fő
műve, a Periphyseon egy nagy freskó, amelyben a valóság egészének olvasatát
kínálja egy egyedülálló fogalom, a természet fogalmának segítségével, amelyet a
keresztény kinyilatkoztatás és a dialektikus gondolkodás alkalmazása közötti
találkozás fényében vizsgál. A középkori görög nyelv egyik legtermékenyebb
fordítója is volt. Neki köszönhetjük a keleti egyházatyák fontos műveinek
fordításait, amelyek nagy hatással voltak a középkori filozófia és annak
lexikona fejlődésére.