Nagyjából húsz éve írok limerickeket, és ezekben az ötsorosokban fejezem ki a
lehető legrövidebben bánatom és örömöm, azaz önmagamat. Egyszer csak mi történt?
Hetven lettem. Szóval, itt az ideje, hogy hetvenkedjem. Bocs a szóviccért, de
tényleg. Megkértem Szabó T. Anna költőt, hogy az általam kiválogatott
ötsorosokból (ez a készlet negyven százaléka) jelölje meg azokat, amelyeket
kihagyna. Ő ehelyett visszaimádkozni akart néhányat. Nem hagytam. Előszavából
idézek, pirulva: Nagy kincs az ilyen, magas színvonalából soha nem engedő író,
akit még életében megért és szeret a nagyközönség, akinek gyógyírként, ajándékba
is megveszik és boldogan ajánlják a regényeit... Az új Vámos-könyv azért is nagy
dobás, mert legjobb tudomásom szerint példátlan vállalkozás: nemcsak a magyar
limerick történetében lesz fontos lépés, de az egész műfajba hoz új színt azzal,
hogy önéletrajzi, mondhatni lírai limerickeket sorakoztat a klasszikus
limerickek mellé, és egy teljes köteten át variálja és teszi izgalmassá a
versformát.