?Sercints gyufalángot, s képzeld amaz estet, a jászlat, padlóhasadékban
keressed a vad hideget, és az éhet ? a tálban. S a puszta? Az mindenütt ott a
világban. Sercints gyufalángot, s képzeld amaz éjfélt. A tűz körül barmok,
holmik, effélék, képzeld ? amint arcod kendődbe törölted ? az ott Mária, József
s pólyában a Kisded. ?Brodszkij azt a határvidéket térképezi fel, ahol a remény
hitté változik, mert kétségbeesetten szükségünk van hitre, mert sehogy sem
tudunk jól élni ebben az életben anélkül, hogy hinnénk valamiben, ami túl van a
puszta létezésünkön. Michael Austin 1962-ben, azaz huszonkét éves korában írta
Joszif Brodszkij az első ?karácsonyi köszöntőjét az Istenember? születésnapjára.
Ő maga fogalmazott így, visszatekintve, élete vége felé, amikor már egész ciklus
született ilyen költeményekből. Az a legelső költemény, a ?Karácsonyi románc? ma
már az orosz költészet rejtélyes, sokat elemzett, véglegesen talán nem is
megfejthető klasszikusa. Mint ahogy sok más vers is gyakran idézett klasszikus
lett: a ?Menekülés Egyiptomba?, a ?Karácsonyi csillag?, a ?Bölcsődal?, a
?Szónoklat a kiömlött tejről?. A költemények jó része magát a krisztusi
történetet idézi meg: a gyermek Jézus rácsodálkozását a világra, sorsa
megsejtését, az aggódó Mária alakját ? s mindazt, amit a művészek azóta is oly
sokszor próbáltak már elképzelni. S vannak versek, melyekben a költő önmagát
mint az ateista Szovjetunióban vergődő embert mutatja meg. Ez a kis könyv így
nemcsak egy nagy költő ajándéka karácsonyra, hanem költészetének
kvintesszenciája is: gondolatilag, formailag, érzelmi amplitúdójában is roppant
változatos ciklus, amely ugyanakkor a hitről való elmélkedés és az emberi sorsot
vállaló keresztény Istennel való törődés, vívódás, együttérzés csodás
történetévé áll össze. Kétnyelvű kiadásban, Soproni András fordításában jelenik
meg a kötet, melyet Keresztes Dóra illusztrációi díszítenek.