Az emergencia fogalmát a különböző tudományos diszciplínákban jellemzően azokra
a magasabb szintű, átfogó jelenségekre alkalmazzák, amelyeknek a leírása nem
vezethető vissza alapvetőbb, végső soron fizikai elvekre. Ilyen értelemben
beszélhetünk emergenciáról különböző biológiai egyedek specifikus területi
eloszlása, az elme átfogó, funkcionális tulajdonságai, a részleges Hall
kvantumeffektus vagy akár az olyan egyszerűbb jelenségek, mint a Conway-féle
?Életjáték? lenyűgöző alakzatai esetében. Mára az emergencia fogalma mindenütt
jelen van a tudományos diszciplínákban, ám ennek van egy sajnálatos
következménye: nincs általánosan elfogadott elképzelés arról, hogy igazából
melyek is pontosan az emergens jelenségek. Az emergencia fogalma eredetileg egy
önálló lételméleti állásponthoz kapcsolódott, amely a tudományban ma széles
körben elterjedt materializmus álláspontjával szemben elfogadta az átfogó,
magasabb szintű jelenségek önálló valóságosságát, de azt tagadta, hogy ez egy
önálló szubsztancia következménye lenne. Ebből kifolyólag az emergencia fogalma
szorosan összekapcsolódott az evolúció gondolatával: az emergens jelenségek egy
evolúciós fejlődés során bontakoztak ki specifikus, emergens elveknek
megfelelően a kezdeti anyagi világból. A 2012-ben megjelent Emergens evolúció
című kötet, amely ennek a kötetnek az előzménye, leginkább az evolúció gondolata
felől közelítette meg az emergencia fogalmát. Ez a kötet sokkal inkább a
tudomány és egy hagyományosabb filozófiai nézőpont felől teszi meg ugyanezt.