Az elmúlt 250 ezer év során mindössze egyszer botlottunk olyan eszmébe, mely
kiemelt bennünket a történelmünk túlnyomó részét meghatározó szegénység, éhség
és háborúk végeláthatatlan körforgásából - a 18. századi Angliában, amikor
véletlenül felfedeztük a liberális demokratikus kapitalizmus csodáját. Az akkor
igen radikálisnak számító elképzelések mára társadalmunk alapját képezik. A
kormány van értünk, nem pedig mi a kormányért. Az egyén szuverén. Mindannyian a
saját lelkünk urai vagyunk. A munkánk gyümölcse bennünket illet. A nyugati világ
sosem látott virágzást élt át ezeknek az eszméknek köszönhetően, ám az elmúlt
évtizedekben bűnökként kezdték ábrázolni ezen politikai erényeket. Egyre inkább
belénk nevelik, hogy hagyományainkra úgy tekintsünk, mint az elnyomás, a
kizsákmányolás és a fehér kiváltságosok rendszerére, a szabadság elvei és a
jogállamiság a jobb- és baloldal részéről egyaránt össztűz alatt állnak. Jonah
Goldberg, az Egyesült Államok egyik legnevesebb konzervatív gondolkodója a
politikatörténet, a popkultúra, a közgazdaság és a társadalomtudomány rá
jellemző egyedi kombinációja révén leplezi le a Nyugat öngyilkos hajlamait az
ideológiai lövészárok mindkét oldalán. Ahhoz, hogy a Nyugat életben maradhasson,
újból hálát kell éreznünk civilizációnk értékei iránt, és újból fel kell
fedeznünk azokat az eszméket, melyek a múltban kivezettek bennünket a véres
mocsárból - máskülönben ez lesz a sorsunk. Az öngyilkosság egyszerű, a
szabadságért viszont meg kell dolgozni.