Az egykori Narancs-nemzedék szenzibilitásának ritka hűséges megmentője, az
örökifjú Vágvölgyi B. András regényének világa legalább olyan sokértelmű, mint
amit a cím sugall. A mai életről szóló narratíva mozaikosan felépített,
kaleidoszkópszerű regényszerkezet nyelvi anarchiájában rajzolódik ki a tegnapi
és a mai magyar tér. A szleng-enciklopédia a hiper-anekdoták koszorújában tárja
fel a csúfondáros múltat és az angyali disztópiát. Vágvölgyi az új nemzedék
nyelvén jeleníti meg az öncélúan mohó világot, amelyben minden kiárusítható: a
jellem, a világnézet, az igazság, a szerelem, a kaland, a politika, az érzelem,
a gondolat, a gyilkosság, a barátság, a valóság, a képzelet, a korszellem, a
hagyomány?, főképpen az irodalom és a művészet. Vagy ahogy a regény vége felé
olvassuk: Picsába morállal, etikával, bukott forradalmak romantikájával, ezek
híveit szorítsuk algoritmikus gettókba, infóbuborékba, tömegtámogatást nem
szerezhetnek, ezt a médián keresztül érjük el, mely már a miénk most és
mindörökké. Elképzelem Danilo Ki?t, amint cigarettával a szájában, egy hatalmas
bőröndöt cipelve az ?Angyalok Sugárútján? derűsen megjegyzi: Vagesz öcsém, a
mennyekben éppen ilyen a holtak enciklopédiája. Kiegészíteném Danilo gondolatát:
Vágvölgyi András megírta az új Kis Magyar (Globalista) Pornográfiát. Végel
László