Szerző: Marek Bie?czyk Rézbong Kiadó, 2019 Kiderül, miért jó búsongani valami
olyasmi elvesztése miatt, ami sosem volt a miénk (hogy legalább elveszett
tárgyként kisajátíthassuk), miért agyalnak ki a létezés káoszán merengő
melankolikusok túlszabályozott utópiákat, és miért munkál ezekben a halálösztön,
amelyet le akartak győzni. A melankolikus ember általában szomorú, és temetőkben
sétál, de társaságban nagyon kedves és elbűvölő tud lenni - olvashatjuk egy
1570-es értekezésben. Ha elfogadjuk a szerző szíves meghívását, aki többször is
megszólít minket, az út végén pedig arra biztat, hogy menjünk át a parkból a
Visztula túlsó partjára, nézzünk be hozzá, és mondjunk együtt pohárköszöntőt,
sok érdekes kitérőt tehetünk a melankólia nem bús?komor, hanem nagyon is
változatos tájain. Megtudjuk, hogyan fogták fel a görögök, mit örököltünk tőlük,
hogyan értelmezték át a középkorban, a reneszánsz idején, a XIX. századi
Párizsban, majd 1989 után. Kiderül, miért jó búsongani valami olyasmi elvesztése
miatt, ami sosem volt a miénk (hogy legalább elveszett tárgyként
kisajátíthassuk), miért agyalnak ki a létezés káoszán merengő melankolikusok
túlszabályozott utópiákat, és miért munkál ezekben a halálösztön, amelyet le
akartak győzni. Szóhoz jutnak az orvostudomány, a pszichológia, a filozófia és a
művészet?történet képviselői, néha meg úgy érezzük, tisztán szépirodalmi művet
olvasunk (lásd a frankfurti repülőtér McDonald'sáról szóló jelentéktelen
szonettet), valójában azonban mindvégig megmaradunk az esszé tágas és barátságos
világában. A kötet adatai: Formátum: 140 x 210 x 5 mm Kötés: puhatáblás
Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 149 oldal