Október 23. Szerkesztette Szigethy Gábor Nemzeti Könyvtár 7. Magyar Közlöny Lap-
és Könyvkiadó, 2012 408 o., kemény kötés 2250.- Magyar Álom Ötvenhat évvel
ezelőtt, 1956. október 23-án néhány napra budapestre látogatott a
világtörténelem. 1956. október 23-án a magyarok elfelejtettek félni. Üvölthetett
a rádióban a torztekintetű kommunista hiéna, Gerő Ernő; megpróbálhatták a
rádióépület ablakaiból fejünk fölé lőtt sortüzekkel hazazavarni a lelkesen
tüntető embereket; behívhatták Moszkva bolsevik lakájai a maguktól is elszántan
megtorlásra, leszámolásra készen budapest felé csörtető szovjet tankcsordát;
nevezhették ellenforradalmár fasiszta csürhének az együtt éneklő, egyet akaró ?
Vesszen Gerő! Ruszkik haza! ?, együtt mozduló sok ezer magyar embert;
hirdethettek statáriumot a megszálló szovjet csapatok és magyar keretlegényeik
ellen fegyvert fogó munkások és diákok megrettentésére ? Magyarország azon az
estén és a következő napokban megtanult hinni a feltámadásban. Budapestre
szegeződött azokban a napokban a világ tekintete: ránk figyelt a század.
Néhányan már akkor megsejtették a három és fél évtized késéssel megérkezett
jövőt: a világfaló bolsevik szörny a magyar főváros utcáin, Dávid és góliát
küzdelmekor hosszan tartó, sokáig üszkösödő, halálos sebet kapott. Történelmünk
tíz boldog napja: felszabadultan mosolygott az egész ország. Aztán 1956.
november 4-én hajnalban a magyar fővárosra és az országra visszazúduló szovjet
tankhadosztályok vérbe fojtották szabadságharcunkat, a magyar kommunisták
meggyilkolták a nemzet forradalmát. De a lyukas zászló, amelyből október 23-án a
bem téren bicskával kivágták a Magyarországot a szovjet birodalom gyarmatává
címkézőalázó vörös csillagos, búzakalászos régi címert ?, a lyukas zászló
boldog-szomorú emléke sokmillió magyar lelkében évtizedekig őrizte az álmot:
lesz még egyszer ünnep a világon, lesz még egyszer boldog, szabad, demokratikus
Magyarország! Költők, írók, művészek, politikusok, becsületes emberek versekben,
emlékbeszédekben, elbeszélésekben, zeneművekben, festményeken siratták a
vérbefojtott magyar szabadságharcot, a meggyilkolt forradalmat. itthon
rejtjelezve vagy titokban, a nagyvilágban ? Európában, Afrikában, Ázsiában,
Ausztráliában, Amerikában ? hangosan jajongva, könnyezve, átkozódva! 1956-os
forradalmunk és szabadságharcunk ötvenhat éve mind a mai napig, szerte a
világban a gondolkodó és becsületes emberek számára figyelmeztető mementó: világ
népei rettegjetek a világfaló bolsevik szörnytől. És vigyázzatok: a hétfejű
sárkánynak mind a hét fejét le kell vágni, ha a világ, ha mi emberek boldogan,
szabadon akarunk élni! És soha, senki ne felejtse el a francia író, Albert Camus
1957. október 23-án a föld minden becsületes emberéhez intézett szavait: A
magára maradt európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és
sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol ?
még közvetve sem ? igazoljuk a gyilkosokat! És véssük örökre emlékezetünkbe
Márai Sándor 1967-ben papírra vetett jövőlátomását: A kommunizmus megbukott,
mindenféle értelemben. de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki
nem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már
nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt. Magyar ünnep: Október
23. emlékezzünk a halottakra, a hősökre, a pesti srácok-ra, mindazokra, akik az
utcai harcokban áldozták életüket hazájukért; emlékezzünk a megtorlás éveiben
börtönben raboskodókra, s a kisfogház udvarán meggyilkoltakra; emlékezzünk a
túlélőkre, akik évtizedeken át szívükben, lelkükben őrizték a szabadság álmát, a
szabadulás reményét, a feltámadás hitét. És olvassuk az írók, költők,
politikusok, becsületes tollforgatók írásait ? verset, novellát, ünnepi
beszédet, emlékezést, szemtanú-vallomást ?, akik ötvenhat éve újra és újra
emlékezetünkbe idézik mindazt, ami megtörtént azon az álmokkal átszőtt
napsugaras-véres őszön. Ma már tudjuk: a hétfejű sárkánynak nem elegendő egy
fejét levágni, ha örökre meg akarunk szabadulni a világfaló bolsevik szörnytől.
Profán szentírás e könyv, amelyet kezében tart az olvasó: kortársak forradalmat
glóriázó, szabadságáhítattal átszőtt és túlélők, később születettek
feltámadásra, sírba tételre, a forradalom mámorára büszkén- boldogan, a
szabadságharc eltiprására keserű fájdalommal emlékező írásaikból összeállított
antológia. Élőkre, halottakra, magyar múltra, jövőre, jelenre emlékeztető
szöveggyűjtemény. emlékeztető: soha ne felejtsük el a múltat, az 1956-os magyar
forradalom és szabadságharc eseményeit, hőseit, halottait... Pilinszky
János-írta zsoltár: múltunk a mi legfőbb reményünk. erkölcsi tőkénk: volt egy
történelmi pillanat, amikor Magyarország elfelejtett félni. Szívünkben őrizzük,
tetteinkben védjük- óvjuk e csodálatos pillanat emlékét! Merjünk hinni a magyar
feltámadásban!