Az 1814-ben megjelent Waverley a világirodalom első történelmi regénye. A
francia - tehát a társadalmi - és az ipari forradalom földrengései ekkoriban
tették tömegélménnyé a történelmet. A megszülető történelmi tudat meg kellett,
hogy szülje azt a regényhőst is, akinek sorsát a történelmi erők összeütközése
alakítja: Waverley esetében az 1745-ös skóciai jakobita felkelés, amelynek hősi
káprázatába a tétova, de romantikus képzeletű angol fiatalember beleveti magát -
jobban mondva belesodródik, hogy aztán közelről megismerve fokozatosan
kiábránduljon belőle, és belássa, hogy bukása szükségszerű, sőt szükséges.
Eközben bejárja Skóciát, megismerkedik - és megismerteti az olvasót is - a
felföldi klánok pusztulásra ítélt ősi életformájával, szokásaival: mindazzal a
kortárs közönség romantikaéhségének oly bőséges táplálékot nyújtó vadregénnyel,
ami a cselekmény idején még eleven valóság, és amit Scott szociográfusi
ügybuzgalommal gyűjtött össze és rekonstruált. Máig tartó nagy népszerűségének
is alighanem ez a titka: egyszerre elégíti ki az olvasó romantikaigényét és
történelmi valóságérzékét.