Nemcsak a művészet, de a mindennapok nyelve is telis-tele van olyan kifejezési
eszközökkel, amelyeknek forrása a Biblia, a világ legtöbbet olvasott könyve. A
Biblia azonban nem egyszerűen történetek, példázatok, erkölcsi és vallási
parancsok gyűjteménye. Tartalmazza mindazt a tudást, életismeretet,
tapasztalatot is, amit a bibliai idők és a még régebbi korok embere felhalmozott
gazdálkodásról, jogról, egészségügyről, államigazgtásról és még sok egyébről, s
tartalmából, gondolatvilágából kikövetkeztethető az is, hogy mi mindent nem
tudott. Azt pedig, hogy még a mi korunk embere sem tud mindent azokról az
időkről, mi sem bizonyítja jobban, mint tudományos ismereteink ma is tartó
gyarapodása a bibliai korról és a Biblia világáról. Azok a biblikus
mondanivalójú alkotások, amikben ma is gyönyörködünk, sokszor nem pusztán a
művész elhatározásából, hanem megbízásból születtek: egyházi és világi
uralkodók, vezető testületek megbízásaiból. Túlnyomó többségük akkor
keletkezett, amikor még nem volt általános az írásbeliség. Előbb olvasták az
emberek a Bibliáról szóló képeket, mint könyveit, hiszen hosszú ideig még a
nyelvét is csak azon a földön értették, ahol keletkezett: a Köze-Keleten. Héber,
arámi, görög, később latin volt a Biblia nyelve és csak a középkor végén kezdett
saját, hazai nyelven is elterjedni, harcok eredményeként; ma pedig már nemigen
akad nyelv, amelyen ne volna megtalálható.