Utazás térben, időben, képzeletben Aki térben utazik, határokba botlik. A
nyelvi határ áttetsző, olykor láthatatlan, alig-alig érzékelhető: lassan haladva
hegyen-völgyön át, idő múltán vesszük csak észre, hogy többen körülöttünk már
nem a mi nyelvünkön beszélnek. Az életformahatár gyakran jól látható, mindig
átélhető: a folyó egyik partján síkság, ott gabonát, kukoricát vetnek a
parasztok, a csikósok ménest legeltetnek; a túlparton hegyek magasodnak, ott
bányászok, favágók élnek. A politikai határ ? gyakran csak sorompó, néha
szögesdrót, vasfüggöny, aknazár ? mindenkit megállásra kényszerít: engedéllyel,
útlevéllel, vízummal járható át, s olykor az engedély is csupán a kiváltságos
kevesek joga, lehetősége. Van úgy, hogy még érvényes útlevéllel a zsebünkben sem
könnyű átlépni a sorompóval lezárt határt. Karinthy Frigyes 1929 tavaszán útnak
indult, s a Pesti Naplóban április 28-án megjelent írásában ? Kassa, Eperjes,
útinapló ? így jajdult: ?S már a határnál vagyok s mintha eleven, még vérző
seben gázolna keresztül a vonat, ahogy megpillantom az első idegen feliratokat
ott, ahol nemrég a testem és vérem nyelvén szóltak hozzám. Begyógyulhat valaha
ez a seb, vagy fel kell vágni, újra bevarrni, vagy újat vágni valahol másutt ? a
baj megvan, nem lehet letagadni, az a kérdés csak, lehetne kezelni belülről,
vagy csak a kés segít? Istenem. Fáj.? Hová utazzon a magyar író, ha az
összezsugorított hazában utazni fáj? Utazhat az időben. Jókai Mór a kiegyezés
korának fojtó szorításából akarván menekülni, 1872-ben megírta A jövő század
regényét; az amerikai állampolgár Márai Sándor hontalan magyarként 1971-ben
Magyarországról álmodva arról mesélt: Rómában történt valami ? az ókorban.
Karinthy Frigyes a nagy háború idején, 1915-ben Gulliver maszkjában, de nem
jószántából képzelt világba, Faremidóba utazott. Karinthy Frigyes - Utazás
Faremidóba - Capillária - Utazás a koponyám körülFaremidó lakóinak szervezete
(pontosabban szerkezete) szervetlen anyagokból szerveződött, s ezért végtelen
sokáig élnek. Már tízezer éve figyelik a Föld lakóinak, a betegeknek folyamatos
romlását, korcsosodását. Kifinomult, fejlett szerkezetük dallamokban ?beszél? ?
innen országuk neve: Fa-re-mi-dó s lakóinak elnevezése: szó-la-szi ?, de
közöttük is vannak betegek, akik a földi betegekhez, tehát az emberekhez hasonló
ostobaságokat fecsegnek. Például: történelmi materializmus és hasonlók? Faremidó
lakói látják azt is, hogy a Föld valójában nincs veszélyben, mert az ott élő
emberek (do-szi-rék) újra és újra egymás ellen fordulnak, öldöklő, pusztító
háborúkat vívnak, így idővel elpusztítják egymást és a Földön helyreáll a béke ?
emberek nélkül. Gullivert ? azaz Karinthy Frigyest ? a lehangoló tapasztalat nem
rettenti vissza, s néhány év múlva újra útra kel. Menekül az őt körülvevő
világból: képzeletben utazik. Capillária a tenger mélyén fekszik: eszményien
szép és okos és vonzó, csak a jelen időben, örömeikben élő asszonyok, az oihák
és robotoló, rabszolgasorban tartott, a múltra emlékező, jövőt építő férfiak, a
bullokok a lakói. Gulliver a tenger mélyén, a képzelete szülte birodalomban éli
át földi létünk, férfi és nő, nő és férfi tragikomédiáját: ?Férfi és nő ? hogy
érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar ? a férfi a nőt, a nő a
férfit.? Karinthy Frigyes harmadik utazása ? Gulliver-maszk nélkül ? egyszerre
történik térben, időben és képzeletben. A valóságos tér: Budapest, Bécs,
Stockholm. Idő: 1936 tavasza. A történet: Karinthy Frigyest budapesti és bécsi
hosszas előkészítő vizsgálatok után Stockholmban megoperálta a világhírű
agysebész, Olivecrona professzor. A műtét sikerült, s az író néhány hét múlva
gyógyultan távozott a klinikáról. Az egyik orvos ? látva az író gyors
gyógyulását ? felkiáltott: Csoda!; Karinthy Frigyes újra látott, tudott írni,
olvasni, szorongás és félelem nélkül gondolkodni, ezért nem sokkal hazaérkezése
után újraélte valóságos és képzelt utazását: megírta a történetet, utazását
saját koponyája körül. Az Utazás a koponyám körül hiteles beszámoló: egy
bonyolult, veszélyeket rejtő agyműtét részletes története. És lebilincselő
regény: váratlan fordulatok, érdekes emberek, okos gondolatok, környezetfestő
leírások, érdeklődésünket fogva tartó cselekmény. És megrendítő vallomás: a
halál torkában villanásszerű képekben mire emlékezett a múltból, hogyan álmodott
a jövőről Karinthy Frigyes ? a műtőasztalon, az élet és halál közötti szűk
mezsgyén bolyongva hogyan álmodja pillanatról pillanatra átrendeződő rendbe
élete emlékeit. Amit nem mondhatott el senkinek, elmondta hát mindenkinek:
?ráfanyalodtam arra, amit irodalomnak neveznek: hogy egyszerre mindenkinek
mondjam el azt, amit külön-külön senki se akar meghallgatni.? Három regényt,
három útirajzot tart kezében az olvasó. Karinthy Frigyes remek idegenvezető:
valóságos és képzelt birodalmak titkaiba avat be, s ha együtt utazunk vele, és
mint ő, a kalandok után ? tarsolyunkba gyűjtött tapasztalatokkal bölcsebben ?
hazatérünk, otthoni gondjainkban is könnyebben fogunk tájékozódni, képesek
leszünk okosabban dönteni, bátrabban s boldogabban fogunk élni. Mint Gulliver
Faremidóból és Capilláriából hazatérte után és mint Karinthy Frigyes, aki
szerencsésen túlélte a súlyos műtétet, ?utazását? ? és elmesélte mindannyiunknak
valóságos és képzelt kalandja valamennyi tapasztalatát. Szigethy Gábor, 2013.
március 6.