Ormos Mária ebben a könyvében a korszak magyar sorskérdéséről, az ország
számára készülő trianoni békeszerződés kialakulásáról és emberi, társadalmi,
gazdasági, országszerkezeti következményeiről szól. Az eredeti levéltári anyagok
alapján készült mű a békeszerződést a különböző előjelű legendák, mítoszok,
emóciók és indulatok dzsungeléből átemeli a történelmi realitás száraz
szigetére. Választ ad olyan kérdésekre, hogy miért írt alá Henrys francia
tábornok 1918. november 13-án egy olyan katonai konvenciót, amelyet nem tudott
betartani? Miért készítette elő Budapest megszállását, ha oda végül is nem
vonult be soha? Mi volt a háttere, lényege és célja az úgynevezett
Vix-jegyzéknek? Hogyan próbálta Fernand Vix alezredes betartatni az 1918.
novemberi belgrádi katonai konvenciót és eközben milyen kalandokba keveredett
stb. Mint tudjuk, a békeszerződés értelmében Magyarország elvesztette a magyar
lakosság egyharmadát, és korábbi területének mintegy kétharmadát. Elveszett a
két legértékesebb gabonatermelő régió, továbbá a polgári és polgárosodó kisebb
és nagyobb városok, azaz megszűntek a polgári gondolkodás és életmód fészkei. A
békeszerződés tehát társadalmi szempontból eltorzította az ország arculatát,
gazdasági szempontból viszont aláásta a kiegyezést követő ipari építkezés egész
rendszerét. Ráadásul az ország gyakorlatilag védtelenné vált. Nem nyújt vigaszt,
hogy a békerendszernek nemcsak a Magyarországra vonatkozó része, hanem az egésze
irreális, meggondolatlan és végtelenül káros volt, méghozzá nemcsak a
közvetlenül érintettek szempontjából, de egész Európára, sőt az egész világra
nézve is. Nem az észszerű kiegyezés, hanem a vak bosszú és szerzésvágy
vezérelte, a nemzeti eszme hangoztatása közepette a békeszerzők fütyültek az
etnikai viszonyokra, és mindez együttvéve úgyszólván törvényszerűen vezetett az
új konfliktusokhoz és végül a második világháborúhoz.