A magyar könyvkultúrának régi adóssága egy átfogó, a klasszikus
munkafolyamatokat, kiemelkedő műhelyeket és mestereket bemutató lexikon
megjelentetése. Az enciklopédiák és kézikönyvek ugyan bőséggel, s egyben némi
részrehajlással, ellentmondással tartalmaznak idevágó szócikkeket, fejezeteket,
a Magyar könyvlexikon címben jelzett tartalommal azonban önálló, magyar mű nem
készült. A lexikon több mint 2000 címszóban (szócikk és utaló) tárgyalja
könyvkultúránkat a könyvnyomtatás megjelenésétől (XV. század második fele)
1949-ig, egy nagy korszak lezárulásáig. A fogalmi szócikkek a könyvkészítés
témakörére korlátozódnak, tehát a könyvforgalmazás témaköre (személyek,
intézmények) nem került bele. Kimaradtak, legfeljebb érintőlegesen szerepelnek
terjesztők, boltok, szintén kimaradtak a nyomtatás és könyvkötés
mesterfogásainak fogalmai. A feldolgozhatóság érdekében lemondani kényszerültünk
az egyetemes könyvkultúra és a magyar könyv külföldi kapcsolatainak
bemutatásáról is. Valószínűsíthető, hogy a magyar könyv és betű szavak
bolgár-török közvetítéssel végső soron kínai eredetűek, de a XVI. századtól
kibontakozó, a könyvnyomtatás által uralt írásbeliség szempontjából ez a keleti
párhuzam nem tűnik jelentősnek, annál fontosabbak viszont a záró periódusnak
választott aranykor végéig, 1949-ig folyamatosan, szinte kizárólag
Nyugat-Európából származó könyvészeti újítások. (Részlet az előszóból)