?Rákényszerített, hogy eljátsszam, mintha felszínesen közelednék felé, mintha
tényleg kihasználnám, mert ha kimutattam, amit érzek, elzavart, ha nem mutattam
fel közönyt és távolságot, az ajtaja küszöbéig sem jutottam el. Hogy ő mit
érzett irántam, mindenkinek rejtély volt, leginkább neki.? Lehet-e érvényesen
beszélni a szerelemről? Meg tudja-e találni egy 21. századi író ? aki saját
történetének narrátora és szereplője is egyben ? azokat a kerülőutakat, amelyek
segítségével elmondható a szerelem, vagy akár a halál, akár a felnőtté válás
utolsó szakaszának fájdalmas beavatása? Horváth László Imre első kisregénye erre
tesz kísérletet ? egy többfelé ágazó szerelmi történetet olvashatunk, melyet
ebben a második, átdolgozott kiadásban hátborzongató mélységű versekkel is bővít
a szerző.