Hermann Hesse e két elbeszélését Az üveggyöngyjáték című regény kapcsolja
össze. A napkeleti utazás 1927 és 1929 között, mintegy a nagy regény
előmunkálataként keletkezett, s Hesse magát a regényt is a Napkelet utazóinak
ajánlotta. A Sváb életrajz 1934-ben született, és Az üveggyöngyjáték egyik
tervezett életrajza volt, amelyet Hesse végül mégsem dolgozott ki teljesen, és
nem vett fel a regényébe. A Napkelet, vagyis az egzotikus, távoli, mesés és
misztikus Kelet, a fényesség birodalma a romantika óta a német irodalom egyik
toposza: a rideg, észszerűen működő realitás világából való elvágyódás,
vándorlás és útkeresés birodalma, amelyben feloldódik idő és tér, és lehetővé
válik egyfajta imaginárius szellemi közösség megteremtése. A napkeleti szövetség
tagjai múlt-, jelen- és jövőbéli valóságos és költött alakok: művészek és
bölcselők, akik életüket egy személyfölötti cél szolgálatába állítják, és
nemzeti, vallási és ideológiai különbségektől függetlenül a humánum és a tiszta
- vagyis a minden érdek nélkül munkálkodó - szellem jegyében hatnak és alkotnak.
A történet egyik főalakja H. H. egyes szám első személyben tudósít a
Szövetségről és a napkeleti utazásról, s megkísérli lehetővé tenni a
lehetetlent: ésszel felfoghatatlan szellemi lelki történéseket igyekszik a nyelv
eszközeivel a realitás dimenziójában megragadni és ábrázolni. Az 1934-ben
íródott Sváb életrajz főhőse, Joseph Knecht mindkét szülőtől örökli azok
különböző és közös képességeit: különösen a zene iránti szeretetet és érzéket. A
paplány anya családi hagyománya nyomán szellemivé szublimálódik az egyszerű
hivatású apa hivatása, a kútmesteré, aki felfedi, tisztán tartja, és az emberek
számára elérhetővé teszi a friss forrásvizet - vagyis, Bengel szavaival, a
Biblia és Luther tanításait. A könyv illusztrációi Jayantha Gomes munkáját
dicsérik.