Szerző: Bangha Imre L?Harmattan Kiadó, 2011 Ez a könyv a magyar és egy látszólag
távoli kultúra, a bengáli találkozását vizsgálja. A bengáli a világ egyik
legnagyobb nyelve. Beszélői a világ egyik leginkább irodalomszerető népét
alkotják, melynek életét mélyen átjárja a helyi irodalom szeretete. Azé az
irodalomé, mely a magyarok számára sokáig egyetlen jelzés volt arra, hogy az
indiai szubkontinens nemcsak hatalmas ősi, hanem gazdag élő kultúrával is
rendelkezik. A kötet a bengáli kultúra viszonylatában részletesen megvizsgálja,
hogy milyen volt a magyarság India-képe, és hogy az lényegileg különbözött-e
Nyugat- és Közép-Európa elképzeléseitől. Hogyan tekintettek vezető gondolkodóink
a bengáli irodalomra, és mi mindent mutatott be Bengálból a ma már ismeretlen
nevű fordítók és újságírók sokasága? Milyen volt e kulturális találkozás másik
oldala: mire volt fogékony a bengáli nyelvű közönség a magyar kultúrából? Az
első ismert utazó, Kőrösi Csoma Sándor óta közvetlen ismeretekkel is
rendelkezünk egymásról, és számos magyar fordult meg az India szellemi
központjának számító Bengálban, a bengáliak pedig többek között írtak Jókairól,
Kossuthról, Vámbéry Árminról, és nyelvükre fordítottak számos magyar írót és
költőt. A könyv részletesen feltérképezi, hogyan ismertük meg Rabíndranáth
Tagore mindenek fölé tornyosuló alakját, milyen megközelítésekben fordítottuk
magyarra verseit, és milyen drámai fordulatokon ment keresztül Trianon után és a
Rákosi-korban a magyar Tagore-kép. A gazdag függelék közreadja az egymásról
szóló legfontosabb irodalmi dokumentumokat is. Bár a két távoli kultúra
viszonyát gyakran önmagunk valamelyik oldalának a hiányosan ismert másikra
vetítéséből adódó félreértések uralták, minden tévedés ellenére párbeszéd
alakult ki közöttük, melyet a magunk és egymás őszintébb megismerésének vágya
éltetett. A szerző az Oxfordi Egyetem Keleti Karának tanára. A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2011 Terjedelem: 541 oldal