Szerző: Oskar Bätschmann L?Harmattan Kiadó, 2015 Amikor a tizennyolcadik század
második felétől Londonban és Párizsban az új műalkotásokat nyilvános
kiállításokon kezdték közszemlére tenni, a művész új típusa született meg ? a
?kiállító művész?. Ez a könyv a modern művészek történetét vizsgálja, akik új
kapcsolatokat alakítottak ki az intézményes keretek között kiállított
művészettel, és ezzel alapvető átalakulásokat indítottak el a művészet
definíciójának, a művész önképének, problémáinak és társadalmi státusának
vonatkozásában. Oskar Bätschmann bemutatja, hogyan született meg a modern művész
alakja John Singleton Copley és Benjamin West kezdeményezései nyomán, és vált a
huszadik század művészcsillagainak, Joseph Beuysnek és Andy Warholnak az
esetében maga is teljes jogú kiállítási tárggyá. A művészeti világ valóságos
forradalma zajlott le, amikor a kiállítások résztvevői átvették a művészet
feletti kritikának és a művészet definiálásának jogát azoktól, akik korábban
birtokolták ezt ? a bíróságoktól és az egyháztól. Bätschmann feltárja, hogy a
kiállító művészek pionírjai miként vontak magukhoz új és új művészeti
feladatokat: hogyan határozták meg magukat a versenytársaikkal szemben, hogyan
váltak városszerte beszédtémává, szórakoztatták a közönséget, és hogyan váltak
anyagi értelemben is önfenntartóvá. Az új feladatok azonban új problémákat is
magukkal hoztak, a művészet szabadságának és társadalmi kötelezettségeinek
kérdésétől önazonosságának és társadalmi szerepének problémájáig. Könyvében,
mely mintegy 250 év művészettörténetét tekinti át, a szerző kölcsönös
összefüggéseket tár fel a művészeti termelés és a represszió, a kiállítások és
az agresszív módon rajongó közönség, valamint a művészet felé áradó szeretet és
gyűlölet vonatkozásában.