Szerző: Horváth Antal Martinus Kiadó, 2014 Ez a könyv a teljes és feltétlen
azonosulás lenyomata. Ennél is több. Annak a bizonyítéka, hogy szerzője most már
örökre bennmarad szülőföldje vonzásában. Chernelházadamonya büszke lehet magára,
mert ez az elszakíthatatlan kapcsolat páratlan emlékezetet szült. A kőszegi
matematikatanár évtizedek óta készült erre. Akkor is, amikor középiskolát
igazgatott, de akkor is, amikor kétismeretlenes egyenletekre okította
tanítványait. Valahogy úgy volt ezzel, mint az orvos Németh László, aki
Vásárhelyen tanított, s mégis mindig írni akart. Úgy, mint Illyés Gyula, aki
Rácegrespuszta nélkül soha nem tudta volna megírni az utolérhetetlen Puszták
népét. Végül úgy, mint a matematikatanár Kacsóh Pongrác, akiben Petőfi János
vitéze vált zenei ihletté. Tudom, a magyar történelem és irodalom más-más
mértékeiről beszélünk, de e nélkül parancsoló íráskényszer és a röghöz kötött
ihlet nélkül soha nem készült volna el Chernelháza és Damonya ?szélárnyékos?
története. Horváth Antal tanár úr egyszeri és megismételhetetlen
teljesítményének ez a titka. Van a műnek egy mástól kölcsönzött, de nagyon
idevaló fejezetcíme: Búcsú a parasztságtól. Visszatekintés ez az egész Répce
mentére, mint ahogy Berzsenyi Dánielé tette Kemenesaljára, csak ez éppen más,
szigorúbban adatolt műfajban, hatalmas forrásfeltárás birtokában. Két eggyé
vált, kisnemesi falu nemesi, jobbágyi és szabad paraszti világa és kultúrája
fölé ilyen nagy történelmi védőernyőt ritkán feszít ki szerző, mint ahogy ő
tette. Táblázataiban, grafikonjaiban ráadásul jól kamatoztatja tanári
szakműveltségét. Nem kétséges, hogy nagy ajándék ez az ott élőknek, és megannyi
tisztelgés az ősök előtt. Ha egyszer újra megíratnák a 100 magyar falu
sorozatot, ez a könyv újrakiadás esetén is a legszebb gyöngyszeme lenne. Erre
még az egykor Kőszegen élt történész, Chernel Kálmán is büszke volna. (Dr.
Bariska István) A kötet adatai: Formátum: 170x243x38 mm Kötés: Keménykötés
Megjelenés éve: 2014 Terjedelem: 536 oldal